ÉVÉRTÉKELŐ 2020

BALATONÉVÉRTÉKELŐ 2020

ÉVÉRTÉKELŐ 2020

Ez az első teljes vállalkozói évem, így most már évértékelőt is írok.
Céges is, magán jellegű is, avagy mi történt a háttérben.

Visszatekintve olyan, mintha egy pillantás alatt eltelt volna 2020. Sejtettem, hogy sok munka vár, de nem tudtam elképzelni, hogy milyen helyzetekkel, feladatokkal találkozom közben, mennyire nehéz lesz kezdő vállalkozást a beindítás után életben tartani, fejleszteni. Sok munkával és tanulással telt ez az idő, egyszerre több ember munkáját végeztem, közben a cégünk végig talpon volt kisebb völgyekkel, és nagyon magas hegyekkel, nem várt eladási számokkal. Ám a pihenés nélkül végzett munka káros hatásának figyelmeztető jeleit is érzékeltem.

A munkám során rengeteg pozitív visszajelzést kaptam és csak nagyon kevés probléma volt, amit mind orvosoltunk is.
Gyakran írtatok nekem, és mindre, remélem, tényleg minden levélre válaszoltam is.
Sok emberrel tudtam személyesen, általában a vásárokban is beszélgetni, ezekből is rengeteget tanultam, tanulságos történeteket hallgathattam meg, sok megerősítést kaptam, köszönöm mindenkinek, aki vásárolt, akivel beszélgettem, akivel leveleztem, aki csak követi a munkámat, a márkámat!
Továbbra is a hitelesség, a korrektség és az értékadás a fő célom a minőségi termékek mellett.

És mi történt 2020-ban?

Év elején kiárusítottuk a sötétkék kenyérzsákokat és új sálakat festettünk és fotóztunk a Szent György-hegyen, a virágzó mandulafák alatt. Februárban voltunk egy WAMP vásáron is Budapesten a Bálnában. Tervekkel, lendületesen kezdődött az év.

TAVASZ – ÚJRATERVEZÉS, BÁTORSÁG, KEMÉNY MUNKA

Márciusban hirtelen minden megváltozott. Jött a koronavírus. S vele a bizonytalanság, az aggódás, a korlátozás. Bezárt az ovi és a suli. Megállt minden, önkéntes karanténba vonultunk. Először örültem, hogy végre lesz több időm, jön a tavasz, a réteken fogunk sétálni a gyerekeimmel, megtanítom őket főzni, lesz konyhakertünk újra, blogot írok.

Mi lett ebből? Hamar rájöttem, ha nem tudok eladni semmit, akkor nem tudom fizetni a költségeimet. Ha mindent leállítok, bezárom a kőkemény munkával létrehozott áruházat, akkor később az újraépítés ugyanolyan nehéz lenne. Tudtam, nem adhatom fel, nem várhatok.

Mit tettem? Ugyanazt, mint induláskor. A karácsonyi pénz befektetése után alig maradt valami, de abból reklámot indítottam, hogy talpon maradjunk. Egyre bátrabban, mindig a teljes bevételt visszaforgattam. Áprilisban annyi kenyérzsákot vásároltak tőlünk, hogy a rendelések teljesítéséhez hajnaltól éjfélig varrtam szinte megállás nélkül.

Kijöttünk egy új kollekcióval, ez lett a „karantén kollekciónk”, mert nem volt lehetőségünk nyomtatni három gyerekkel. Így először lett szitanyomás nélküli termékünk, és egy, még télen megnyomtatott melegebb szürke árnyalatú kenyérzsákkal kiegészült termékpalettánk.

A kialakult helyzetben családunktól távol, nem lehetett személyesen találkozni. Ez azt is jelentette, hogy nem tudtunk sem segíteni nekik, sem igénybe venni semmilyen segítséget, magunknak kellett megoldani mindent. Így szinte minden nap a férjem készítette a család ebédjét (tészta legyen, vagy lángos?), rakta a kezem alá a munkát és tanult az iskolásunkkal. A két ovis egész nap a kertben volt, rohangáltak, homokoztak, lebarnultak, a cipőjük orra szétfoszlott, a kertben a fű kikopott. Délután a nagyot is kiraktuk játszani, néha elmentek békászni az apjukkal.

A béka.


Én meg csak varrtam, csomagoltunk, reklámot csináltam, posztoltam, számláztam. Egyre inkább éreztem, belekattanok abba, hogy megállás nélkül dolgozom, majdnem ezer olvasatlan levelem van, és nem érek soha a végére a dolgoknak. A karantén időszaka nem a slow life-ról szólt kivételesen, a gyerekek viszont nagyon élvezték a kert nyújtotta szabadságot.

Az emberek kovászoltak, pékeket követtek, kenyeret sütöttek (mi is) és hármasával, ötösével vásárolták a bélelt kenyérzsákokat tőlünk. Nehezen győztük, szervezetlenek voltunk még ehhez. De nem kényszerültünk leállásra, fellendült a forgalmunk, nem is sejtettük, hogy ennyit ki lehet hozni a kis vállalkozásunkból.

NYÁR – KOCKÁZTATÁS, CSALÓDÁS, BETEGSÉG

Júniusra céggé alakultunk, hirdetéskezelőt, szabászatot és varrónőket kerestünk és találtunk. Újra elkezdtem vásárba járni, a megszokott helyen, a csodálatos Liliomkert piacon.

Sokat kockáztattam anyagilag, és ez bejött. Átadtam a hirdetéseim kezelését profi cégnek, ez nem jött be. Találtam pár szuper varrónőt, akikkel azóta is együtt tudunk dolgozni, tehát már profi, képzett varrónők varrják jó ideje az összes termékünket, nem én.

A céggé válás új kihívásokat és feladatokat is jelentett. Igényelte az állandó jelenlétemet. Csináltam a marketinget, a papírmunkát, a kapcsolattartást, szerveztem a gyártást, fotóztunk, fuvaroztam, sőt, jobb híján még a képek modellje is én voltam.

Nyár elején, közepén kinyílt az ovi és bezárt az iskola, gyerekeink kb. két hétig ügyeletbe jártak. Ez könnyebbséget hozott a karantén időszak után, a digitális oktatás befejeződött, nekünk rövid időre “karattyolásmentes” munkát jelentett, a kislányok pedig örültek a barátaikkal való találkozásnak. Kihasználva az időt, gyorsan szitanyomtattunk új termékeket, mert a télen felhalmozott készlet teljesen elfogyott. Napi több száz textilt nyomtattunk, délután pedig, amíg száradtak a nyomtatott textilek, mentünk a gyerekekkel sarazni, úszni, pancsolni a Balaton partra, kinyitottak a strandok.

Új termékekkel is jelentkeztünk a nyári szabadban töltött étkezésekre készülve. Szerettünk volna a régi vidéki életérzést a praktikummal, a nemes egyszerűséggel és különleges színekkel ötvözni. Lenvászon asztalneműket (abrosz, szalvéta) készítettünk több méretben, színben, egy Tapolca melletti réten fotózva a képeket három gyerekkel.

Fotózás szünet.


Emellett a „műanyagmentes július” mozgalomhoz csatlakozva az egy évvel korábban már sikeres bevásárló zsákot újraterveztük, egy kissé kevesebb festéket igénylő mintával, immár két méretben és több színben lehet kapni az elsősorban zöldség, gyümölcs vásárlására alkalmas erős, strapabíró zsákokat. Ezek is teszteléseken mentek keresztül, hogy minél erősebb, hosszú ideig használható termékeket adjunk a vásárlók kezébe. Több ezer készült belőle, és alig maradt mostanra.

Júliusban elkezdtek hirdetéskezelők foglalkozni a reklámozással, de nem értek el jó eredményeket. E mellé jött egy nem várt, egészségi állapottal kapcsolatos problémám, teljes legyengülést okozott a nyolc évnyi szinte folyamatos terhesség-szoptatás időszak, a súlyos vashiány, az utóbbi időszak embert próbáló munkaterhelése, a sokféle stressz. Ez felerősített egy tünetet, így kiderült, hogy van egy közepes baj a szívemmel. Minden héten pár napot csak heverni bírtam, a felállástól kifulladtam, a cipeléstől rosszul lettem, szurikat kaptam, szívkórházban vizsgáltak. Hétvégéken viszont ugyanúgy jártam a piacra, kímélettel, mégis, a vásár végére majdnem összeesve a gyengeségtől. Fontos volt az ottani bevétel, hisz az online értékesítés egyre veszteségesebbé vált a nem jól célzott hirdetések miatt.

Pozitív dolog is történt, írtak rólunk egy nagyon jó cikket. Az Instyle is beválogatott a nyári magazinjába a Vegyél Hazait mozgalomban bemutatkozók közül az Instyle 25 kedvenc alkotója közé.

Augusztusra kicsit jobban lettem múló és soha el nem múló panaszokkal, igyekeztem végre lemenni a partra hosszabb időre. A gyerekekkel voltam, úsztam, eveztem. A kertben függőágyban hevertünk, olvastunk mesét és sikerült pár olyan könyvet is elolvasnom, ami nem szakkönyv, de nem is úgy kezdődik, hogy „Hol volt, hol nem volt..”. Sütöttünk tűzön kolbászt, mályvacukrot és kürtőskalácsot. Gyümölcsöt ettünk a fákról és bokrainkról, a férjem lángossütővé vált a lányok örömére. Kirándulni még nem tudtam, de a kertben és a Balatonparton sok időt töltöttünk.

Közben a cég pénzügyi egyensúlya megbomlott a pihenésem ideje alatt, anyagilag nullára kerültünk, a hirdetéskezelők nem hoztak jó eredményt. Kiadás több volt, mint bevétel. Ismét változtatni kellett. Augusztus végén megbíztam egy másik hirdetéskezelőt és leállítottam a gyártást, az alapanyag-beszerzést sem tudtam biztosítani.

ŐSZ – ELSŐ TÉVÉSZEREPLÉS, ÚJ LENDÜLET, KAPKODÁS

Szeptemberben a COVID-19 járvány jelenléte mellett is elindult az iskola és az óvoda, számunkra már két iskolással és egy óvodással.

Sajnos a másik hirdetéskezelővel sem ment a közös munka, így szeptember végén visszavettem a hirdetések kezelését, és ismét nőtt a bevétel. Bár tanultam, profinak nem vagyok mondható, de jó érzékkel kezelem ezeket a feladatokat. Máig nem tudom, miért ment nekem jobban a hirdetés. Szenvedély, lelkesedés volt több? Így számít, ennyivel többet jelent ez egy hirdetésnél is?

Meghívtak a Duna TV Család-barát műsorába, ahol bemutathattam a kenyérzsákokat, miközben a műsorban a másik meghívott, Szabadfi Szabolcs, vagyis Szabi a pék sütött kenyeret, nagyon finomat (kaptam is tőle egyet, a lányaim imádták, pedig volt rajta mag). Élveztem a szereplést, bár csak pár perc volt a műsoridőből a részem.
A műsorhoz időzítve kijöttünk egy új termékkel, a „világ legkényelmesebb kötényével”, ami egy japán szabású minimalista, nagyon egyszerű, egyszerűségében tökéletes kötény. A fényképeket a Liliomkert piacon készítettük a tulajdonos engedélyével és egy barátunk közreműködésével. A fotózáshoz saját almatermésünket vittük el otthonról, a kötényembe szedett almás fotóm ikonikus kép lett a visszajelzések alapján.

A nyár végi visszaesés után újra fellendült a forgalmunk.

Októberben ismét rengeteg kenyérzsákot nyomtattunk, egyre több megrendelésünk lett, és kissé kapkodva pótoltuk a korábbi pénzhiány miatt elmaradt alapanyag-beszerzéseket, újra tudtunk varratni.
Új sálakat festettünk őszi színekkel és fotóztunk egy szeles őszi délelőtt a gyerekekkel. Gyönyörű színekben, őszre hangolva kevertem az árnyalatokat.

Aki a termékfotókon nem látszik.


Aztán alapanyagbeszerző útra mentem, de az autóm leállt Budapesten a lenvásznak súlya miatt, a hibát nagyon nehezen találták meg a szervizben, két hónapig nélkülöztem az autómat. Új kihívást kaptunk, autó nélkül élni vidéken, három gyerekkel, miközben karácsonyra több ezer termék gyártása volt tervezve. A szabott, nyomott és késztermékek szállítását nem volt egyszerű megoldani. Vásárba a gyönyörű őszi vasárnapokon egy sulis apukatársunk, a szomszédos stand árusítója vitt el dobozostul több alkalommal, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Novemberben nyomtattuk és varrattuk karácsonyi ajándékzsákokat is. Karácsonyi textilzsákjainkkal a papírmentes, hulladékmentes ünnepet szeretnénk népszerűsíteni, a papír nélküli ajándékcsomagolást.

TÉL – SZEREPLÉS, CSOMAGOLÁS, PIHENÉS

A december egy újabb tévés szerepléssel kezdődött, másodszor is meghívtak a Duna TV Család-barát műsorába, amit ismét élveztem nagyon. Saját eszközeimmel bemutathattam a textilfestés lényegét, némi betekintést adhattam a munkavégzésünk egy részébe, karácsonyra hangolódva.

A Szent György-hegy lábánál lévő Búzalelke pékségbe kerültek kenyérzsákok. Beával, a tulajdonossal egy éve terveztük az együttműködést. Nála is megtalálhatjátok a zsákokat, egyféle, csak ott kapható színben, kicsit „búzalelkésítve” a dizájnt.

Budapesti vásárokba nem tudtam menni. Egy évvel korábban, a 2019-es WAMP nagyon jól sikerült és nagy élmény volt, megnövelte a forgalmunkat.  A COVID-19 miatt bevezetett korlátozások részeként elmaradt a 2020 decemberére tervezett vásáruk. Idén viszont rengeteg megrendelésünk volt, a jól előkészített kampánnyal és automatizált webáruházzal is rengeteg volt a munka, de legalább volt. Rengeteget csomagoltunk, nagyon sikeres évet zártunk.

Nem fért bele minden, nem tudtam minden tervezett meglepetést, blogcikket, posztot megcsinálni. Örülök annak, amit a különböző akadályok és nehézségek ellenére és mellett sikerült elérnem 2020-ban. Mindent előkészítettem ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen az év végi leállásunk. Kellett egy kis pihenés. Itthon, a szűk családdal, a szüleinktől és a rokonainktól ugyan távol, cserébe mindenki egészségesen és nyugodtan töltötte a karácsonyt és a téli szünetet a Badacsonyon.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Cornides Ágnes

Monday to Friday 09:00 - 20:00 hrs
Saturday 09:00 - 18:00 hrs
Sunday 09:00 - 18:00 hrs