Népszokások és babonák sokasága: Márton-napi hagyományok
A héten ünnepeljük Márton napját: ehhez az ünnephez különösen sok tradíciót és szokást köt a magyar néphagyomány. Nézzünk meg párat ezek közül!
A SZENT LEGENDÁJA
Az (akkor még nem Szent) Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria, azaz a mai Szombathely városában született 316-ban vagy 317-ben. A római császár katonájaként szolgált, és egy különös esemény sarkallta őt Isten szolgálatába: egy hideg estén köpenyét egy koldusnak adta, s álmában Jézus e koldus képében látogatta meg. Jósága és térítő szolgálata olyan mértékű volt, hogy már püspökké is akarták szentelni, amit ő annyira szeretett volna elkerülni, hogy a legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni – de a ludak nem átallották elárulni gágogásukkal a jó Mártont, aki így nem úszta meg a püspökké szentelést: 371-től haláláig, 398-ig szolgált. Márton püspök működését csodák sora kísérte: betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, ördögtől megszállottakat szabadított meg, így halála után nem sokkal szentté avatták. Egy nézőpont szerint a libákat a Márton iránti szolidaritásból sütjük és esszük meg e napon.
IDŐJÁRÁS-ELŐREJELZÉS
„Ha Mártonkor a lúd jégen áll, karácsonykor sárban jár” – azaz az enapi időjárás megmutatja, hogy fehér lesz-e a Karácsony. Általában ilyenkor jönnek az első fagyok és az igazi hideg, akár az első hó is leeshet. Ha Szent Márton „fehér lovon érkezik”, azaz havazik e napon, akkor enyhe lesz a tél, ha „barna lovon nyargalász”, akkor nagy hidegek és hó várható télre. Idén kifejezett napsütésben, kirándulóidőben telt Márton napja: az ilyenkor ritkább meleg napokat Szent Márton nyarának is nevezik.
LIBASÜLT, ÚJBOR, PÜSPÖKFALAT
Márton napja a Karácsony előtti negyvennapos böjt előtti utolsó ünnepnapja, így van ok a lakmározásra, annál is inkább, hisz „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A tömött libák ekkorra érték el ideális vágósúlyukat, így az ünneppel való összekapcsolás kézenfekvő volt. 1171-ben már készült feljegyzés a Márton-napi liba-lakmározásról, úgyhogy valóban igen régi hagyományt folytatunk évről évre. A lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott, azaz a mustból borrá vált újborral szokás koccintani, s hogy a szakrális vezetők iránti tisztelet se maradjon el az évnek ebben a szakaszában, a sült hiba hátsóját, az ún. püspökfalatot volt szokás a papnak küldeni.
FÉNYEK AZ ÉJSZAKÁBAN
Német eredetű szokás a Márton-napi fáklyás, lámpás vagy gyertyás felvonulás, énekkel és lakomával kísérve. A szokás célja, hogy a jó cselekedetet jelző fényeket mindenki lássa, mindenkihez eljussanak. A felvonulást gyakran kíséri misztériumjáték, ahol Márton történetét mutatják be. Itt, a Badacsony lábánál is felvonultak az ovisok, saját készítésű lámpásaikkal, dalokkal kísérve jártuk körül a várost és csaptunk pompás lakomát az óvoda udvarán.
TE MILYEN MÁS MÁRTON-NAPI SZOKÁSOKAT ISMERSZ? OSZD MEG VELÜNK!
Képek:
Források:
Márton-napi hagyományok, szokások | korkep.sk
Vélemény, hozzászólás?