táska

Sok munkával elkészültek első vászontáskáink.
A munkafolyamat elég élvezetes: hozd fel nagypapád szitakereteit a pincéből, tárold itt-ott, költöztesd hatszor, portalanítsd, rétegtelenítsd. Tervezz mintát, rajzold át fóliára tussal, szárítsd. Tegyél emulziót a szitaszövetre, szárítsd, miközben káromkodsz, mert vastag lett. Keresd meg a régi kvarclámpát. Keresd a fura kábelt is. Ne találd meg. Menj át férjeddel a rokon nyaralójába, és legyél nagyon boldog, mert találtál fura kábelt. Otthon világítsd le a rajzodat. Légy elégedett, mert sikerült. Mosd ki, vasald ki a textilt. Szabj. Keverj festéket, nyomtass, mosd ki a festéket minden létező eszközből. Varrd meg a táskát, vasald ki, gyűrd össze véletlenül, de ezt hagyd figyelmen kívül, mert menni kell az oviba a gyerekeidért, és van tíz perced, hogy lefotózd az összeset. Kitömve. Meg zöldségekkel.
Sok év várakozás, és munka eredményeként húsz év után ismét szitázom, és nagyon élvezem. Lesz több is, más is, papíron is.
Az első vászontáskák készen vannak. Környezetbarát, szép, színes, praktikus, egyszerű.
Az első darabokat megvásárolhatod ide kattintva, vagy vasárnaponként a Káptalantóti piacon, ha épp a Balaton-felvidéken jársz.