KORCSOLYÁZZ A VULKÁNOK KÖZÖTT

BALATONKORCSOLYÁZZ A VULKÁNOK KÖZÖTT

KORCSOLYÁZZ A VULKÁNOK KÖZÖTT

AMIÓTA A BALATONNÁL ÉLÜNK, SOKAN MEGKÉRDEZIK, NEM UNATKOZUNK-E ITT TÉLEN.

Hát egyrészt de. Nem az otthon ülök, falat bámulom, nem tudok magammal mit kezdeni, igazi unatkozásra gondolok, olyat utoljára tízévesen csináltam. Hanem az eseménytelenségre. Az eseménytelenség azonban számunkra nem rossz. A természet is pihen ilyenkor.
A nyár, főleg a Balaton partja, ahol lakunk, pezsgő, hangos, élettel teli. Azért szerettem meg vidéken az összes évszakot, mert ráéreztem a különbözőségük fontosságára és élvezetességére.

Együtt lüktetek a nyárral, nyugszom le az ősszel, pihenek a téllel és születek újjá a tavasszal.

Hidegben jó és kell is a természettel együtt megpihenni. Szükségünk van a csendre, a nyugalomra, a fagyra és ürességre. Ezt az üres teret, időt tudom betölteni a saját gondolataimmal, ilyenkor tudok alkotni.

Télen a táj maga a nemes egyszerűség. A szinte mindig dérlepte hegyek, a jeges és néptelen Balaton, a néha egészen sötét türkiz színű víz, a téli napsütés, a pára, a nádasok barnája, a csupasz ágak lilája gyönyörű. Csupasz, de teret enged, láttat olyan dolgokat, miket nyáron nem láthatok.

Szóval másrészt pedig, nem, egyáltalán nem unatkozunk.

HANEM PÉLDÁUL KORCSOLYÁZTUNK.

A korcsolyapálya zárva volt a világjárvány miatt. A Balaton nem fagyott be rendesen. De ezt mind nem tudta előre a Jézuska, aki korcsolyákat hozott a gyerekeknek.
Ezért mi a réteken korcsolyáztunk, a műveletlen kaszálókon, ahol, mivel régen nádas volt, belvizek (vagy maga a Balaton) fagynak be hatalmas területen, ám csak tízcentis mélységben. Esély sincs nemhogy beleesni, vizesnek lenni sem. Száraz, fagyott úton mentünk egy adag szénabála és egy adag lótrágya között, aztán kinyílt a táj, hatalmas, csillogó jég fogadott a Szent György-hegy, a Badacsony, a Gulács, a Csobánc és a Szigligeti vár ölelésében. Ragyogó napsütés volt, mínusz két fok, hatalmas csönd, később egy-két kacagó, sikító, szánkózó, korcsolyázó embercsoport elszórtan, hokizók és egy néha a jégen csak egy helyben rohangáló kutyus.

A februári fagyokban több délutánt is kint töltöttünk, egészen addig, amíg lement a nap. Tanítottam a nagylányaimat korcsolyázni először a kisebb, fűcsomók övezte jegeken, később átmentünk a nagyobb felületre, találtunk teljesen sima, gyakorláshoz elég nagy felületeket is.
És tanítottam magamat is újra. Nagyon rég korcsolyáztam, hatévesen tanultam a Feneketlen-tó melletti teniszpályákon, de az nagyon rég volt. Az oviból ismert barátnőmmel (azóta is barátnők vagyunk ám) és a családjainkkal mentünk legtöbbször, emlékszem anyukám sütijeire és a termoszban vitt meleg tea gőzölgésére és illatára, de emlékszem a karácsonyra is, amit egy hatalmas monoklival töltöttem, mert egyszerre estünk el egy társammal, és örülök, hogy nem a pengével talált szemen, csak a korcsolya sarkával.

Tavaly a gyerekekkel voltunk párszor a szigligeti műjégpályán, de ott egész más korcsolyázni, hisz volt gyereksegítő csúszó pingvin, és kapaszkodhattak a pályát körülvevő palánkba is. Na itt nem volt semmilyen segédeszköz, csak én, de szerintem pont így lehet tényleg megtanulni. Az elején kalimpáltak, sokat estek, összevissza csúsztak a lábaik, hátrafelé dőltek, de a végén megtanulták az állva maradást, az egyensúlyozást, az elindulást, a megállást, biztonságos esést és az önálló felállást. Ráéreztek a súlypontjuk áthelyezésére, összpontosítást gyakoroltak. Végül mindketten egyedül tudtak már haladni a jégen. (Az interneten rengeteg magyar nyelvű videót találhatsz, hogy taníthatod őket jég- és görkorcsolyázni.)

Néha pedig megunták közben, elfáradtak, visszavették a csizmát, csúszkáltak, fókásat és sarkkutatósat játszottak, elestek, sírtak, rohantak, kacagtak, megint elestek, napoztak. Tanulmányozták a jég változásait napról-napra, a befagyott fűszálakat, és az alulról feltörő légbuborékokat, buborékoszlopokat, a kisebb repedéseket, a jég sokszínűségét. Heverésztünk sáscsomókban, láttunk őzeket, bivalyt, lovakat. Elszórakoztunk egy darabig azon, hogy a középső lányom mindig kacsaláb vette fel a korcsolyát, ezért megcserélte. Háromszor cserélte át, mire rájöttünk, hogy a nagylányunk két jobbos, a középső két balos korcsolyát húzott, ezért volt mindig fura. Így járnak, akiknek tök egyforma a korija.
Szóval a természetes vízen korcsolyázás minden másról is szól, így nagyobb kedvvel vették fel újra és újra a korit, mint amikor egy pályán mentünk körbe-körbe két órán át.

FONTOS! Bár a belvíz biztonságos és nem mély, ha kicsit olvadt is a jég széle, legfeljebb a csimád/korid lesz félig vizes, azt tudnod kell, hogy itt is lehetnek vékonyabb részek (jellemzően ezek sötétebbek), és lehet egyenetlen a jég felszíne, mi is találkoztunk fagyott hullámzással, és kisebb szintkülönbségekkel, hisz nagy széllel jöttek a mínuszok. A Balatonra vagy bármelyik kissé  befagyott, de vékony jegű tóra eszünk ágában sincs rámenni, se művelt szántóföldre.
Igazán jól megtanulni tükörsima műjégpályán lehet. Ha gyorsabban tudtok már menni, érdemes fej- és térdvédőt venni.

Ha felkészülten vágnál neki gyerekekkel télen egy nagyobb kirándulásra, olvasd el ezt a bejegyzésünket, amiben tippeket adunk, mire figyelj, hogy ne fázzanak meg, és ne őrülj meg indulás előtt:

TETSZETT? OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Cornides Ágnes

Monday to Friday 09:00 - 20:00 hrs
Saturday 09:00 - 18:00 hrs
Sunday 09:00 - 18:00 hrs