A hagyományos francia kenyerek, mint például a fougasse a 18. században és a 19. század elején általában kerek vagy ovális formájúak voltak, a napra tették száradni, hogy tartósabbak legyenek (hol voltak még a frissentartó kenyérzsákjaink!)

A “pain viennois”, egy bécsi stílusú kenyér volt, amit osztrák pékmesterek hoztak magukkal Franciaországba a 19. század elején. Ez a kenyér függőlegesen hosszúkás formájával és puha állagával különbözött a hagyományos francia kenyerektől, ezt a fajtát tartják a baguette közvetlen elődjének.
A 19. század második felében jelent meg a baguette már ezen a néven, akkoriban a kenyér sütési technikája jelentősen fejlődött, és a pékek nagyobb figyelmet fordítottak a kenyér minőségére és ízére. Hamar elterjedt és igen népszerűvé vált, mert az emberek inkább friss, puha kenyérre vágytak, és nem a szárítással tartóssá tett, keményebb verziókra.

François-Louis Calixte Antoine Chateaubriand pékmester alkotta meg a baguette ma is ismert formáját. A szó jelentése “pálcika” vagy “bot”, a kenyér jellegzetes hosszúkás alakjára utal.
A hosszabb, keskenyebb forma gyorsabb sütést és jobb kenyérminőséget eredményezett. A kenyér belseje könnyű szerkezetű maradt, a héja ropogós lett.

A baguette népszerűsége azóta sem csökkent, sőt az egész világon nagy népszerűségre tett szert. Franciaországban szinte minden pékségben kapható, és a francia kultúra elengedhetetlen részévé vált. A baguette-et általában frissen fogyasztják el.

Fontos szerepet játszik a francia kulturális és táplálkozási hagyományokban. A reggelihez vagy a vacsorához rendszeresen fogyasztják, emellett a francia konyhaművészetben is fontos helyet foglal el, használják szendvicsek, szalámi- és sajtálak készítéséhez, adják levesek mellé is.